16 videokártya összehasonlító tesztje
Csúcskategóriás erőmű? Középkategóriás, mégis megbízható játékos masina? Belépő szintű, de akár játékra is alkalmas rendszer? Számtalan összeállítással találkoztunk ebben az évben is és ezek alapján eldönthettük, számunkra mely processzor és videokártya kombináció a legjobb választás. A korábbi tesztből kiderült, hogy mik a lehetőségeink, ha az AMD grafikus chipjei között válogatunk, de mi a helyzet az NVIDIA kínálatával?
Ha végignézünk a két gyártó termékein, az első szembetűnő különbség, hogy mind a 11 Nvidia kizárólag a friss Turing architektúrára épül, az AMD öt kártyája között viszont találunk új Navi, és idősödő Polaris alapú megoldásokat is. A helyzetet bonyolítja, hogy az Nvidia több kártyájából is kiadta az erősebb SUPER változatokat, így a tapasztalatlanabb vásárlók szeme egészen biztosan összeakad, pláne ha meglátják a gyártók különféle egyedi kiadásait. OC és Gaming, SUPER, Ti vagy XT? Lássuk a kártyákat és az eredményeket!
A vállalat legkisebb játékra is alkalmas ajánlata, a Turing szériából a 12nm-es TU117 kódnevű GPU-ra épül. Az RTX kártyák lecsupaszításával kikerült a képből a sugárkövetés és a gépi tanulás, a kevesebb feldolgozóegység pedig barátságosabb árképzést és jobb ár-érték arányt tesz lehetővé, ami örömhír volt rengeteg játékos számára. A kisebb modell 4GB GDDR5 memóriával és 128-bites adatsínnel dolgozik, a Gigabyte pedig némi tuningot is bevetett, ami az 1485 MHz-es alap órajelet nem, a Boostot viszont érinti, mely 1665 helyett 1785 MHz. A hosszú évek óta alkalmazott Windforce hűtés a gyártó védjegye, és a legtöbb esetben nagyszerűen teljesít.
A visszafogott kártya mindössze 75 wattot eszik, melyhez egy 350 wattos tápegység ajánlott, egy 6-tűs PCI-E kábellel. A 229 x 119 x 36 mm méretek nem épp egy monstrum jellemzői, mindenesetre két ventilátort is kapott, kimenetekből pedig egy DisplayPort és három HDMI használható.
Egy apró szünet erejéig váltsunk Asus-ra, az RTX 2070 ugyanis egy hagyományos Dual, azaz dupla ventilátoros kiadás. Ezek az alapmodellhez jóval közelebb álló kártyák, vagyis nem érdemes komolyan megemelt értékekre várni, a 2304 shader modellel bíró GPU-t azonban így sem kell félteni, az 1410 Mhz-es alap órajel 1650 MHz-ig nyújtózkodik, no persze csak addig, amíg nem próbálkozunk magasabb frekvenciák elérésével. A 8GB memória továbbra is GDDR6, 256-bites busszal, 14Gbps sávszélességgel. A legkomolyabb TU106-os lapka szintén kér majd enni, így a 8+6 tű kötelező, a minimum 550 wattos táp erősen ajánlott.
Jöjjön is a SUPER kiadás, mely látványban ugyan igazodik a Windfroce 3X hűtővel szerelt kártyák táborához, ám a lapon már az RTX 2080-at hajtó, fejlettebb TU104 GPU kapott helyet. Bár teljes potenciálját itt nem érheti el, a 2560 shader egység érzékelhető sebességnövekedést jelent. A megszokott 8GB memória és adatsín nem mutat újdonságot, a gyártó azonban már 650 wattos tápegységet, és nagyobb szabad helyet kér, a méretek ugyanis 286 x 114 x 50 mm-re nőttek.
Ó, végre, egy MSI kártya, méghozzá a csúcskategóriás RTX 2080 formájában. A TU104-es GPU immár 2944 shaderrel tarol, és itt sem érdemes 650 wattos tápegységnél vékonyabb erőforrásban gondolkodni, az akár 1710 MHz-esn üzemelő GPU terhelés alatt igényelni fogja a támogatást, pláne ha némi manuális tuningot is bevetnénk. A memória és a csatlakozókínálat változatlan, bár visszatér az USB Type-C. A 268 x 114 x 42 mm-es kártya sem egy vékony darab, miniatűr konfigok építőinek ez a változat aligha lesz megfelelő. A legelvetemültebbek akár dupla SLI rendszert is létrehozhatnak, bár aki ilyenre költ, az talán tudja, hogy játékok alatt ezzel nem sokra megy majd.
Félelmetes szörnyeteg az Asus ROG Strix kártyája, mely egy 2080 SUPER-t rejt a tripla ventilátoros burkolat mögött. A TU104-450-A1 GPU variáns 3072 shader egységgel borzolja a kedélyeket és a pénztárcákat, míg játékok alatt igen komoly teljesítményt garantál. Az Advanced Edition 1860 Mhz-es OC órajelet hoz, de az Asust ismerve nem lesz gond, ha ennél is feljebb merészkedünk egy kicsit. A 8GB GDDR6 ezúttal a 14000 Mhz-es effektív órajel helyett 15500 Mhz-et nyújt, így végre a memória terén is láthatunk értékelhető gyári tuningot. Az apróság 300 x 130 x 54 mm-es, így mondjunk le a TV alatt elférő konzol méretű gép építéséről, cserébe játékok alatt nem ütközhetünk komoly kihívásokba.
Mi más ülne a trónon, ha nem az eszméletlen erőfölénnyel bíró monstrum, a TI104-es GPU legütősebb változatával. A 2080 Ti és a TU102-es GPU nem kevesebb mint 4352 shader egysége, közel ezerrel több, mint amit a 2080 SUPER kínál. Ez már érezhetően nem a kézenfekvő megoldás és az egyértelmű választás kategóriája, ám extrém áron extrém teljesítményt is kínál, így még sok év múlva sem okoz majd csalódást. A brutális belsőt az MSI visszafogott VENTUS dizájnja megpróbálja elrejteni, de a 268 x 112 x 50 mm azért minimum gyanús lehet. A memória ezúttal 8GB helyett egy bőséges 11GB-os csomag, méghozzá 352-bites adatbusszal.
Most hogy először ismét vethettünk egy pillantást az előző AMD-s tesztekre, majd végigszaladtunk az NVIDIA kártyák listáján, nézzük, hogyan alakultak a tesztek. Ahogy a legutóbb, most is igyekeztünk egyforma kihívást intézni a kártyák felé, így beépített benchmark tesztekre hagyatkoztunk, és nem mulasztottuk el a Full HD, és a WQHD felbontás alatti próbákat sem, természetesen magas beállítások alkalmazása mellett.
Aligha találhatunk olyan tesztalanyt, ami ilyen kíméletlenül megeszi számítógépünket, talán a Control juthat eszünkbe, ha az elhanyagolt optimalizációra gondolunk. Az ógörög vidéken játszódó kaland kétségtelenül látványos helyszínekre kalauzol bennünket, de a látványnak még 1080p-ben is ára van, pláne Ultra High beállítások mellett. A bűvös 60-as határt egyedül az RTX 2060-nak sikerült áttörnie, ám ha a célunk a játszhatóság, némi kompromisszummal a GTX 1660, vagy akár az RX 570 is betörhető.
1440p-ben egy jó 10 FPS körüli átlagot veszítenek a kártyák, az abszolút győztes így meglepő módon az RX 570, hiszen a 33 helyetti 27 nem is tűnik olyan vészesnek ilyen körülmények között, a 60 FPS-t pedig egyedül a 2070 SUPER érte el, igaz az 5800XT kemény két képkockával szorosan mögötte járt.
Lara Croft legutóbbi kalandjával valószínűleg egy kis pihenőt tart a sorozat, ám ebben a részben sem kell majd unatkoznunk. A világvége első hullámaival küzdő hősnő sem fest rosszul Highest beállításokon, és meglepő módon a vártnál kegyesebb volt a kártyákhoz. Itt még az RX 470 is majdnem elérte a 60-as átlagot, sőt, még a GTX 1650-nel is vígan játszhatunk, fölöttük pedig több mint elegendő képkockát kapunk az élvezetes játékhoz.
A következő lépcső a GTX 1660, melynek alapja a szintén 12 nm-es csíkszélességen gyártott, TU116 GPU. Az erősebb Ti változat teljes értékű GPU-ját kicsit visszafogták, így itt kevesebb pénzért kevesebb shader egységet kapunk. A 1650-hez képest a 1660 már alapból 6GB GDDR5 memóriával indít, és az adatbusz is 192-bites. Az 1530 MHz alap órajel itt sem tér el az alapoktól, az 1785 MHz-es Boost helyett azonban 1830 MHZ-re kapcsolhatunk.
A következő lépcsőfok a GTX 1660 SUPER, mely követve az RTX SUPER sorozatot, a visszafogottabb GTX 16-os szériába is elhozza a nagyobb modelleknél látott ráncfelvarrás. Ez típusonként eltérő mértékű erőfölényt mutat az alapváltozathoz képest, a cél pedig a paletta szélesítése, hiszen az eredeti kártyát nem váltja le, mindössze egy újabb opciót szúr be a Ti kártya elé. Az 1408 shader változatlan maradt, és valójában minden más is, az egyetlen eltérés a frissebb memória, ugyanis a SUPER már GDDR6-tal dolgozik, mely képes a 14 Gbps sávszélességre.
Az idén februárban debütált kártya a TU116 GPU teljes értékű változatát kapta, vagyis kihasználható mind az 1536 shader, melyet szintén a frissebb GDDR6 memória, és 192-bites adatsín támogat. A kártya egyfajta arany középút azok számára, akik többre vágynak holmi induló kategóriánál, hiszen szépen teljesít játékok alatt, az RT és Tensor magok viszont nem terhelik pénztárcánkat. A csiszolt Turing GPU kevesebbet is fogyaszt mint nagyobb testvérei, így marad némi hely a tuning számára, amivel további extra FPS-t nyerhetünk. Megjelenésében és a dimenziók tekintetében tulajdonképpen megegyezik a fenti SUPER-rel, hiszen ugyanazt a borítást és három ventilátoros hűtést kapta meg, továbbá a csatlakozók típusa és száma is azonos. A félpasszív mód itt is a csomag része, vagyis a három 80 mm-es légterelő 60 fok alatt teljesen mozdulatlan marad, így általános használat mellett nem kell félnünk a zajszennyezéstől.
A sort egy újabb Gigabyte folytatja, méghozzá a legkisebb RTX képében. A legkisebb persze itt idézőjelbe is tehető, hiszen a Gaming OC Pro rálicitál az alapmodellre, mely az RTX 2070-ben is megtalálható TU106-os lapka köré épül. Az 1920 shader mellé 6GB GDDR6 memória és 192-bites adatbusz jár, de ha nem lenne elegendő, készültek 8GB-os változatok is. A sugárkövetés és a gépi tanulás itt már szó szerint képbe kerül, előbbit a 30 RT, utóbbit a 240 Tensor mag teszi lehetővé. A nagyobb teljesítményhez a meglepően korrekt órajelemelés járul hozzá, az 1680 Mhz-es Boost órajelet ugyanis egészen 1830 MHz-ig tolták.
Ember legyen a talpán, aki ezeket a Gigabyte kártyákat a külsejük alapján meg tudja különböztetni egymástól, azonban a szintén tripla ventilátoros 2060 SUPER, hófehér külsejével kitűnik a borúsra festett tömegből. Az ellentétes irányba forgó ventik, vagy az RGB színekben világító diszkrét Gigabyte felirat nem újdonság, a 8GB GDDR6 memória immár 256-bites adatbusszal már annál inkább, a shaderek száma pedig 2176, és ezzel együtt emelkedik a fogyasztás is. A gyártó 550 wattosnál kisebb tápegységet nem javasol, ami érthető is, mivel terhelés alatt 300 wattot is megehet a kártya. A GPU ezúttal sem fogja vissza magát, a referencia modell 1650 Mhz-es értéke helyett, 1815 MHz a Gigabyte ajánlata.